1821-ig hasonló a sztori a többi spanyol gyarmatéhoz. Ekkor jött a függetlenségi mozgalom. Az argentin San Martin és a venezuelai Simon Bolivár felszabadították az egész spanyol ajkú Dél-Amerikát. A függetlenséggel azonban – a többi dél-amerikai országhoz hasonlatosan – Argentína fiai sem tudtak sokat kezdeni. A liberálisok és a konzervatívok itt is egymás életére törtek évtizedeken keresztül. 1929-ben aztán egy katonai puccs átvette a hatalmat a kevésbé hatékony civil kormánytól. Ekkor jött a képbe egy fiatal ezredes: Juan Domingo Perón. Õ 1946-ban megnyerte az elnökválasztásokat, majd – meglepõ módon – 1952-ben ismét. Sikerült stabilizálnia az országot úgy, hogy közben egyik politikai pártot sem favorizálta. Az õ felesége volt Evita – Eva – Perón, a prostituáltból lett asszony-példakép. Róla készült Madonna fõszereplésével az a híres film, amit azóta sem mutathattak be hivatalosan Argentínában.

Aztán a gazdasági nehézségek következtek és 1955-ben egy puccsot követõen Perónnak gyorsan menekülnie kellett. Egyesek szerint a sikkasztások miatt. Ezt követte a két évtizedes anarchia. 1973-ban aztán az egyik elõrehozott választáson ismét befutott Perón, ám alig egy év múlva meghalt. Új felesége, Isabell vette át a hatalmat. Az erõsödõ baloldali – sokszor terrorral együtt járó – nyomásra Isabell halálbrigádokat szervezett. Ez sem volt azonban elég, így ismét a katonák vették át a hatalmat és megkezdõdött Argentína legvéresebb korszaka. A köztudatba “Piszkos Háborúként” vonult be ez a 7 év. A tábornokok szabályosan likvidáltak mindenkit, akinek csak egy csepp baloldali gondolata is volt. Több ezer ember esett áldozatul ezeknek a tisztogató akcióknak. Ennek a korszaknak a Falkland-szigetek elleni háború hozta el a végét.

A gazdasági nehézségekkel küzdõ, egymást gyorsan váltó tábornokok utolsó képviselõje – Leopoldo Galtieri – egy végzetes döntésre szánta el magát: az Argentína által több mint 150 éve követelt, angol fennhatóság alatt álló Falkland-szigetek – spanyolul Malvinas – megszállása mellett döntött. A területi növekedés reménye egyesítette a megosztott argentin népet. Ám a Vaslady – Margaret Thatcher – egy pillanatig sem habozott katonai erõvel visszafoglalni a szigeteket. Komoly tengeri és szárazföldi veszteségek árán ugyan, de csakhamar ismét brit lobogó lengett Stanley, a szigetek fõvárosa felett. Ez a fiaskó aztán megpecsételte a katonai hatalom sorsát és ismét jöttek a civil elnökök, immár nagyobb sikerrel. Ám a katonák a hatalmat csak úgy adták át, hogy kikötötték: tetteiket senki sem fogja felhánytorgatni. Ez csak annak a 9,000 édesanyának nem tetszik, akiknek fiai eltûntek a Piszkos Háborúban.

(forrás: hando.hu)